Tamási László karnagy, a Nyíregyházi Főiskola Zenei Intézetének docense 1954-ben született. Zenei tanulmányait Győrben kezdte, majd 1974-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Tagozatára került, ahol zeneiskolai szolfézs, általános iskolai énektanár szakon végzett 1977-ben. 1982-86 között a Magyar Művelődési Intézetben Felsőfokú Kórusvezetői oklevelet szerzett, majd 1995-ben egyetemi diplomát kapott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen.
1979-ben megalapította a Debreceni Kölcsey Kórust, mely vezetése alatt a magyar kórusélet egyik legjelentősebb nőikarává vált. Kóruskarnagyként és vendégtanárként számos országban koncertezett és tanított. Versenytevékenységét rangos díjakkal jutalmazták. 11 CD lemez jelent meg vezényletével vagy kórusainak közreműködésével. 1986-tól 1990-ig a hivatásos Debreceni Kodály Kórus karnagya volt. Vass Lajos halála után négy évig a Szlovákiai Magyar Tanítók Vass Lajos Kórusának állandó külföldi vendégkarnagyaként tevékenykedett.
1977 őszétől a Debreceni Tanítóképző Főiskola oktatója volt, majd 1990-ben a Bessenyei György Tanárképző Főiskolára került. Szerepet vállalt a tanítóképzésben, továbbá zeneelmélet, szolfézs, transzponálás és partitúraolvasás, karvezetés, karirodalom, kórusmódszertan, karének, vezénylési gyakorlat és kargyakorlat tantárgyakat tanított az Ének-zene Tanszéken.
2010-ben kóruskarnagyi munkássága, versenysikerei és magas szintű művészi tevékenysége elismeréséül Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki. 2011-ben a Nyíregyházi Főiskola rektora Rektori Elismerő oklevelet adományozott számára. 2014-ben szerezte meg DLA Mesterdoktori címét a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Művészeti munkáját a Nyíregyházi Főiskola Tudományos Tanácsa 2015-ben a „Tudományért – Művészetért” kitüntetéssel ismerte el. 2020-ban a Magyar Kultúra Lovagja címet vehette át.
2010 és 2017 között, nyugdíjba vonulásáig vezette az egyetem Zenei Intézetének énekkarát. Énekesei, tanítványai tisztelték, szerették, felnéztek rá, halk szavának súlya, nyomatéka volt. Szobájából mindig igényes zene szólt. Sokszor álltunk meg ajtajában, rácsodálkozva egy-egy mű szépségére, hangzására.
Gyakorta meséltél, tanítottál minket, köszönjük neked, Tanár Úr!
Nyugodj békében!
Tárczyné Csiki Edit
(1953-2021)
A Nyíregyházi Egyetem Zenei Intézetének dolgozói megrendülten értesítik az egyetem közösségét, hogy Tárczyné Csiki Edit kolléganő 68 éves korában, hosszantartó betegség után elhunyt. Váratlanul ért minket a hír, nem tudtunk küzdelméről. Néhány hónapja még boldogan beszélt családjáról, büszke volt gyermekire és unokájára. Fiatalon távozott.
Editke zenei tanulmányai Miskolchoz kötődtek. 1966-tól a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, fuvola főtanszakon kezdett, majd a 3. tanévben felvette a magánének szakot is. Diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett 1974-ben, magánének – szolfézs és általános iskolai énektanár szakon.
1973-tól egy évig tanított ének-zenét Miskolc-Erenyő Általános Iskolájában, 1974-tőlpedig a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán helyezkedett el magánének tanárként.
Tanított még 1976 és 1979 között a nyíregyházi Állami Zeneiskolában, majd a kisvárdai zeneiskolában szolfézst, 1983-tól 9 évig pedig hangképző tanára volt a Móricz Zsigmond Színháznak. 1991-től az Eötvös Gyakorlóiskola Népzenei Zeneiskolájában volt szolfézstanár és gyakran kísérte zongorán az iskola kórusát.
Aktív dolgozó évei alatt szabad idejében ünnepségeken lépett fel, magyar nóta- és operett est keretén belül az általa alapított Orfeum együttes énekes tagjaként. Hangzóanyag is készült munkásságukból.
Nagy szorgalommal, fáradhatatlanul dolgozott, mindent megtett a tanszék zavartalan működéséért, a hallgatók fejlődéséért. Meghatározó, szerepet töltött be a tanszék közösségi, művészeti életében.
38 évnyi munkaviszony után, 2012-ben ment nyugdíjba. A tanszékkel együtt „csomagolt”, amikor az Ének-zene Tanszék leköltözött a B-épület 5. emeletéről a földszintre. Oda már nem tartott velünk.
Lírai szoprán hangja örökké a fülünkben cseng, mindig a szívünkben marad.
Nyugodj békében, Edit!
Janurik Tímea ének-zene tanár, népzene- és népikultúra-tanár szakos hallgatónk sikerrel szerepelt
a 35. Országos Tudományos Diákköri Konferencián.
Munkáját Kerekes Rita mesteroktató segítette.
Szívből gratulálunk az elért eredményhez!
Vásárosnaményban, a Dancs Lajos születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékülésen közreműködött 2021. október 2-án a Boróka énekegyüttes, Juhász Erika tanárnő vezetésével.
Egykori kollégánkra emlékezve, a Zenei Intézet képviseletében koszorút helyezett el az a szülőház emléktábláján Juhász Erika tanárnő, Hánka Evelin, 1. éves ének-zene – népzene- és népikultúra-tanár szakos hallgató, valamint Ferencziné Ács Ildikó intézetigazgató.
Köszönet a szervezőknek a méltó megemlékezésért!
A Kutatók Éjszakáján a Nyíregyházi Egyetem Zenei Intézetének hallgatói Juhász Erika tanárnő vezetésével működtek közre.
Az Ének-zene Tanszék alapító tanszékvezetőjének örökösei, első ízben 2012-ben adományoztak a Zenei Intézetnek Tarcai Zoltán hagyatékából személyes tárgyakat, dokumentumokat és zenei kiadványokat. 2012. november 13-án avatta fel az intézet a TDK munkának és a speciális zenei szakanyagoknak helyet adó Tarcai Zoltán Könyvtárat.
2020 nyarán újabb adomány érkezett az intézetbe. Több száz, főként szakmai könyvet és szakanyagot hagyományozott ránk Tarcai Ibolya.
Az intézet, az intézmény fejlődéséhez, az oktató-nevelő munka minőségének jobbításához, a képzés és kutatás tárgyi feltételeinek javításához történt hozzájárulásáért, értékteremtő munkájáért Tarcai Ibolyának az egyetem Szenátusa az Egyetem Tiszteletbeli Polgára címet adományozta. A kitüntetés átadására 2021. július 3-án, az Oklevélátadó Ünnepi Szenátusi Ülésen került sor.
Tisztelt Intézetigazgató Asszony!
Kedves Ildikó!
Ez úton is szeretném megköszönni a felterjesztést, hogy az Egyetem Tiszteletbeli Polgára címet megkaphattam. Nagy örömömre szolgál, hogy az Ünnepségen jelen tudtam lenni és az erről szóló oklevelet személyesen vehettem át. Nagy megtiszteltetés ez számomra!
Édesapám – Tarcai Zoltán –, az Ének-zene Tanszék első tanszékvezetőjeként évtizedeken keresztül azért dolgozott akkori kollégáival együtt, hogy megteremtse a feltételeit annak, hogy az énektanár képzés magas színvonalon történjék. Munkáját nagy szeretettel, elhivatottsággal végezte. Számára legfontosabb volt, hogy a végzős fiatal pedagógusok magas szintű szakmai tudással rendelkezzenek és szívvel-lélekkel tudják a zene szépségét, a zene szeretetét közvetíteni tanítványaik felé. Öröm látni, hogy a Tanszék, Zenei Intézetként tovább él, működik, a megkezdett munka azóta is folyamatos.
Édesapám emlékéhez méltóan az egész családommal egyetértésben döntöttünk úgy, hogy könyvtárának jelentős részét, mely az oktatásban hasznos segítség lehet, a Zenei Intézet részére ajánljuk fel. Úgy gondoltuk, itt méltó helye lesz és szolgálja azt a célt, melyért Ő egész életében dolgozott.
A Zenei Intézet vezetőinek, minden dolgozójának és a hallgatóknak is, kívánok eredményes munkát, sok sikert, jó egészséget!
Köszönettel és szeretettel:
Tarcai Ibolya
Gergely Lászlóné Simon Zsuzsanna
(1942-2021)
„A fényes nap immár elnyugodott,
a föld színe sötétben maradott,
nappali fény éjjelre változott,
fáradtaknak nyugodalmat hozott.”
A Nyíregyházi Egyetem Zenei Intézetének dolgozói megrendülten értesültek Gergely Lászlóné Simon Zsuzsanna, a jogelőd Bessenyei György Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszékének egykori docense haláláról.
G. Simon Zsuzsanna 1942. június 4-én született Dad községben. A család Balatonalmádiban élt, onnan nyert felvételt Győrbe, a Zeneművészeti Szakközépiskolába. 1966-ban zongora és szolfézstanári oklevelet szerzett, majd 1968-ban magánének szakon végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Győri Tagozatán.
Egy tanévet Győrben, a szakiskolában tanított, majd 5 éven át dolgozott Komáromban az Állami Zeneiskolában. 1971-ben a Filharmónia Énekművésze lett. 1973-ban került Nyíregyházára, a tanárképző főiskolára, ahol mindvégig magánénektanárként dolgozott annak ellenére, hogy 4 éves felsőfokú karvezetői tanfolyam után, 1980-ban „A” kategóriás karnagyi végzettséget is szerzett.
1978-tól kisebb megszakításokkal hangképzést tanított a debreceni Kodály Kórusban, 1993 őszétől pedig a Móricz Zsigmond Színház színészeit képezte.
Fényesen csengő hangja, nevetése betöltötte a tanszék folyosóit, óráiról áradt a jókedv, a szép éneklés. Mindig és mindenkit tanított. Nem ment el szó nélkül senki mellett. Örökös vidámság, pozitív életenergia áradt minden megmozdulásából. Színpadi jelenség volt, de nem színpadias. Őszinte, nagylelkű, adakozó.
2005-ös nyugdíjba vonulása után sem hagyott el minket. Minden rendezvényünkön jelen volt, átjött hozzánk az Ungvár sétányról, sütött-főzött, kis ajándékokkal lepett meg minket, derűt hozott és jókedvvel távozott. Mindig a mi G. Simon Zsuzsánk volt.
Emlékedet megőrizzük, nyugodj békében, Zsuzsa!
A Zenei Intézet dolgozói